2. fejezet (Leigh-Anne)

Reggel nagyon boldogan ébredtem, mert tegnap teljesült egy álmom. Felültem a London Eye-ra, félelem nélkül! Ez pedig régóta a bakancslistámon szerepel, így most ki is nyitottam a szekrényemet, aminek belsejébe a lap volt ragasztva, és ezt a kívánságot kihúztam egy tollal. Visszatettem rá a kupakot, majd elégedetten álltam a ruháim előtt. Ha már ott voltak, felvettem egyet. A sárga pólóm, amin egy kék felirat volt, és a rövid farmernadrágom. Megpördültem a teljesalakos tükröm előtt, majd átnéztem Jade szobájába. A lányka már nem feküdt az ágyában, takarója a földre volt dobva, szóval ezek szerint már lent ügyködik a konyhában. Lefutottam a lépcsőn, egyenesen a főzőhelységbe. Barátnőm már tényleg ott volt, ezért a pultra ültem.
- Jó reggelt, Jade! Mit kajálunk ma?- néztem rá a tálra amiben egy alapanyagokat kevergetett.
- Rántotta, okés?- mosolygott, majd a serpenyőbe öntötte a nyersanyagok egy részét.
Egy villával össze-vissza kapargatta, majd egy halvány-rózsaszín tányérra tette a megsült ételt. Odaadta a kezembe, és egy villát is kaptam a fiókból.
-Köszi!- kezdtem el étkezni.
- Igazán nincs mit.- vigyorgott, ezt követően pedig megtörölte a kezét a konyharuhába.
Jadey nagyon finomakat süt. Ez is tökéletesre sikeredett, emiatt pedig az utolsó falatig mindent bekajáltam.
- Isteni volt!- helyeztem a mosogatóba a koszos tányért.
-Örülök.- mondta fülig érő szájjal. Ez a lány imádja a dícséretet.
- Két hét múlva egyetem. Te nem izgulsz?- kérdeztem, mivel én őszintén mindig beleremegtem a gondolatba is.
- Nem.- rázta meg a fejét, aztán szappant nyomott a szivacsra.- Igazából..- kezdte el súrolni a tányért.- .. várom már a sulit. Állatokkal foglalkozhatok, ami már régi álmom. Emlékszem, amikor a tapsifülesem betegeskedett, mert már nagyon öreg volt, és minden este meséltem neki, itattam, etettem, gondozgattam. A gyerekes orvosi szettemmel próbáltam gyógyítani, de aztán sajnos meghalt... Nem miattam, az idő miatt. A lényeg, hogy akkor határoztam el ezt az állást. Én segíteni akarok!- regélte el a sztorit, hogy miért is fantáziál erről az iskoláról annyira.
Csak bólintottam egy rövidet a hosszú szövegre, majd mintha ez varázslatot keltett volna, Pezza pont akkor jelent meg az ajtóban.
- 'reggelt!- ásított, majd állatorvosunk mellé totyogott.
- Rántotta.- mosolygott Jade meg sem várva a lány kérdését.
- Rendi.- válaszolt a kómás Perrie.
Ezután Jesy is gyarapította társaságunk számát. A két csaj, akik még nem ettek, kint helyet foglaltak az asztalnál, a szakácsunk pedig kivitte nekik a kosztot. Jade-t sok féle képpen lehet nevezni: szakács, állatorvos, barátnő... Ő mindig nagyon sok új dolgot csinál, ezért illenek rá ezek a jelzők.
Miután mindenki meghamizta a kajáját, megint előkerült a sok térkép és újság.
- Mi lenne, ha ma elmennénk a vidámparkba? Az tök laza, és nem utazunk sokat.- nézett ki egy katalógus mögül Pezzu.
Ez az ötlet mindenkinek tetszett. El is kezdtünk készülődni, felöltöztünk valami egyszerű ruhába, és kimentünk a buszmegállóba. Csak egy megállót megyünk, s máris a vidámparkban leszünk! Meg is jött a jármű, jegyet lyukasztottunk és leültünk négyen hátra. Öt perc múlva leszálltunk a vidámparknál. Pezza és Jade egymás mellett futva mentek jegyet venni, én Jesy-vel csak hátul battyogtam. Odamentünk és kértünk négy diákjegyet, kaptuk a karszalagokat, amiket a kezünkre tettünk, és indulhattunk is szórakozni.
Természetesen a szőkeség és társa rögtön eltűntek, de valami dodzsemről sikítoztak az eltűnésük utolsó pillanataiban. Jó volt őket ilyen örömtelinek látni. Kerestük őket, mert ketten nem lett volna nagy buli játszani, de nem találtuk őket, ezért leültünk egy padra. Hirtelen Jade úgy pattant elém, hogy a vattacukrát majdnem az arcomba nyomta.
- Bocsesz!- vigyorgott, majd leült mellém és tovább tépkedett darabokat az édességről.
Pezz is mellette volt egy nagy doboznyi popcornnal. Kínálgattak minket, de én valami jobb kaját szerettem volna elfogyasztani, ezért minden falatot elutasítottam.
- Elmegyek, veszek egy hotdog-ot. Neked kell valami, Jesy? És csajok, ti nem kértek valami laktatóbbat?- kértem ki mindenki kívánságát.
- Sültkrumpliii!- sikította Jadey egy kis vattacukor megevése után, aztán mindenki azt kért.
Elmentem a büféskocsihoz, ahol álltak előttem a sorban. Éppen számolgattam a pénzemet, amikor valaki félrelökött.
- Itt vagyok, nem zavar?!- szóltam rá az illetőkre.
Két sapkás fiú volt, és a legkisebb problémát sem jelentette nekik az én vinnyogásom.
- Ott én álltam!- mutattam a földre, pont oda, ahol eddig szobroztam.
- Már nem!- röhögtek ki, és mivel nem akartam nagy vitát, mögéjük álltam.
- Én is láttam, hogy ott volt...- lökte meg a srácokat egy fiú.
- Mi van, ő a csajod?- vihorásztak.
- Nem, de ő akkor is itt volt!- emelte meg a hangját.
- Ja, hogy ő lány akar lenni?- röhécseltek, mire elszomorodtam.
Ezt a védelmezőm meglátta, és hirtelen csak egy csattanást hallottam, majd egy kéznyom virított az egyik gúnyolódó arcán. Természetesen rögtön el is húztak onnan, én meg visszaálltam a helyemre.
- Köszönöm.- suttogtam, mivel igazából szóhoz nem jutottam.
Ahogy sorra kerültem, rendeltem három sültkrumplit és egy hotdogot. Nyomtam a saját ételemre ketchupot, aztán visszamentem a csajokhoz. Átnyújtottam nekik a krumplikat, ők meg lelkesen kezdték el enni. Közben sétálgattunk, mindemellett dodzsemeztünk is egy jót. Én meg Perrie egy kocsiban, és mindenkinek nekimentünk. Kifogtunk magunknak egy szerencsétlen párost, akik romantikáztak volna, de mi félbeszakítottuk az öleléseket, és nekikmentünk teljes gázzal. Utána jött a hullámvasút, amitől picit féltem. Beültünk, becsatoltuk az övünket, aztán összeszorítottam a fogaimat és vártam. Jadey ült mellettem, és mindvégig fogta a kezemet. Mikor még az elején mentünk az egyenes úton, akkor úgy szorítottam szegény karját, hogy mindenhol lila lett, de aztán jött a legrosszabb része. A vasút köröket csinált, fejjel lefelé voltunk, össze-vissza kanyarogtunk. Minden kanyarban sikítottam egy hangosat, de ez például az előttünk ülő Pezz-t és Jesy-t nem zavarta. Nevetve ültek előttünk, és Jade is ezt tette volna, ha nem fogom minden pillanatban a kezét. Szerencsére mindent túléltem, de többet nem megyek ilyesmire. Inkább folytattuk az olyan játékokkal, amiktől nem ráz ki a hideg. Már kezdett besötétedni. Ilyenkor nagyon szép a park, színes fények világítják ki, ez nagyon boldog hangulatot ad. Volt egy hely, ahol átlátszó óriási labdákba kellett belemásznunk, és aztán egy medencére gurítottak minket. Nagyon élveztem, folyton nekimentem a csajoknak, meg ők is nekem. Nevetgéltünk, vacsi gyanánt ettünk mind hamburgert, meg egy nagyon nagy kólát ittunk. Persze ez nem volt elég, Pezzy nyafogása ára az volt, hogy kapott egy perecet, amit elmondása szerint már rég kíván, Jade pedig sósmogyorót csemegézett. El sem tudom képzelni, hogy mitől vagyunk mi ilyen vékonyak..
Már mindent másodszorra kipróbáltunk (kivéve a hullámvasutat.. jaj), ezért izzadtan bolondoztunk a köves úton. Sajnos ideje volt hazamenni, ezért busszal az otthonunkig mentünk. Ott át se vettük a pizsamánkat, elaludtunk az ágyunkban. Kivéve Jesy-t és Jade-t. Ők véletlenül felcserélték az ágyukat, és egymás helyén szenderültek álomba. Nagyon tetszett a mai nap! Remélem még sok ilyen lesz..

1. fejezet (Jade)

Reggel nyújtózkodva keltem föl a teleposzterezett szobámban. Lerúgtam magamról a takarót és a szekrényemet kinyitottam. Nézegettem a ruhákat, mert igazából mindegyik nagyon tetszett. Eső volt még mindig, így egy kicsit melegebb szettet állítottam össze magamnak. Hosszú ujjal ellátott kék virágos pulcsi, hosszú farmernadrággal. Imádok divatos lenni, és egyben még normális kinézetű is lenni. Vannak olyan lányok, akik télen is miniszoknyában tipegnek, de én nem olyan vagyok. Inkább beöltözök rendesen, ahhoz az időjáráshoz is vannak csinos darabok! Pont, mint amik rajtam vannak. Persze ez a mondat nem az egóm műve volt, ez egyszerűen tény.

Megmostam a fogamat és kifésültem a hajam. Már álmodoztam arról, hogy valaha kékre festetem, de nem hinném, hogy egy állatorvosi suliban azt jól vennék, vagy akár a szüleim.. Maradok a barnánál, azt mondják az jól áll nekem. Akkor maradhat!

Bekukkantottam a többiek szobájába is. Békésen szundítottak, bár Pezza félig leesett az ágyáról, akkor is nyugodtnak látszott. Jesy lent egy takaró alatt szuszogott, ezért nagyon halkan nekiálltam a reggeli elkészítésének. Minipalacsintára gondoltam, az tökéletes lesz. Összekevertem az alapanyagokat és serpenyőn megsütöttem őket. Fogtam egy tábla csokit, megolvasztottam és azt ráöntöttem az egész kupacra. Két áfonyát biggyesztettem a tetejére, aztán elégedetten le is fotóztam a végeredményt. Jól nézett ki, ezért elővettem négy tányért és mindegyikre egyet tettem. Azokat kitettem az asztalra, majd öntöttem melléjük poharakba narancslét. A reggeli a kedvenc étkezésem, olyankor meg tudom lepni az embereket.

Gondoltam a lányoknak úgyis fel kéne ébredni, ezért először a hozzám legközelebb lévő Jesy-t kezdtem el rángatni.

- Jesy! Jessica!- lökdöstem, mire álmosan felült.

- Igen?

- Gyere az asztalhoz, tálaltam a reggelit! De várj, a többieket is felébresztem!- figyelmeztettem, mire lassan elindult a helyére, én meg boldogan szaladtam az emeletre.- Leigh-Anne, Perrie! Gyertek, reggeli!- ordítottam.

Mindketten mérgesen álltak elém, ahogy kijöttek a szobájukból.

- Ezt muszáj volt?- kérdezte rekedtes hangon még Pezz, mire megvontam a vállamat, és lehúztam őket az étkezőbe.

- Wow! Ez aztán a reggeli!- eszmélt föl először Lee.

- Köszönöm.- vigyorogtam elégedetten.

- Úristen! De aranyos vagy!- ölelt meg Perrie, aki nagyon örült az ajándékomnak.

- Na gyere ide, baba!- ölelt meg Jesy is, így az egész csapatot szorosan át tudtam ölelni.

- Most pedig együnk!- pattantam a helyemre izgatottan, ahogyan a többiek is.

Mindenkitől kaptam a pozitív véleményeket. Tényleg finom volt! Végül az utolsó morzsáig mindent megettem, és elővettem egy térképet, meg sok-sok katalógust. Jesy meg Perrie még gyorsan kivitték a tányérokat, aztán kíváncsian nézett engem mindenki.

- Mit csináljunk ma? Tudjátok London rengeteg érdekességet tartogat, ezért pár helyre el kéne mennünk. Vannak parkok, éttermek, strandok és rendezvények, minden, amit ti is tuti élveznétek!- magyaráztam izgatottan.

Nagyon kevésszer jártam Londonban, mert nem itt születtem. Igazság szerint egyikünk sem. Én hihetetlenül kíváncsi vagyok minden helyre, a város minden sarkára! Napok óta gyűjtöm a katalógusokat, vágom ki magazinokból az érdekességeit és nyomtatom ki a különböző fajta térképeket. Egy kész kis mappát készítettem az összegyűjtött elemekből, mindenre fel voltam készülve.

- Hova mehetünk?- kérdezte Pezz.

- Én tudom! Nagyon kíváncsi vagyok a London Eye-ra! És mondjuk mehetnénk olyan piros busszal! Az nagyon király lenne!- könyökölt mellém Leigh, és a többiek is lelkesedtek az ötletért.

- Rendicsek.-bólintottam.

Ezzel elővettem minden infómat és útvonaltervemet a híres óriáskerékről, és felolvastam.

- Buszozunk 15 percet, ott egy olyan megállóhoz érünk, ahol piros buszok járnak. Onnan már csak 5 perc, és az óriáskerék környékén leszünk. Felmegyünk rá, aztán dél táján leszünk, és a közeli McDonald's-ba be is mehetünk kajálni. Mellette van egy park, elmehetünk arra utána, végül pedig haza. El is járkáltuk a napot!- vázoltam, ezért mindenki készülődni kezdett.

Felvettük a kijáratnál a kabátunkat és egy térkép segítségével az első buszmegállóhoz navigáltunk. Felmentünk rá, elővettem a pénzemet és kértem négy jegyet. Fogtuk őket, majd leültünk leghátra. Tényleg 15 percig utaztunk, majd megnyomtam a STOP gombot és a legközelebbi megállónál leszálltunk.

- Na most.. Hol lehet az a piros buszos megálló?..- hunyorogtam magam előtt tartva a térképem.

- Ott!- és ezzel Leigh rámutatott a buszra, ami akkor állt meg.

Futottunk, és ott is vettünk jegyet, csak magasabb összegért. Mindegy, ezt már kihúzhatom a bakancslistámról! A legtetején foglaltunk helyet, pár fényképező turista mellett. Mi is fotóztunk, nem is keveset. Mindenféle arcot vágtunk, aztán kattintgattunk. Gyorsan elütöttük az időt ezen a buszon is. A korlátnak dőltem és halvány mosollyal az arcomon néztem a tájat. Az épületek gyönyörűségesek voltak, és óriásiak. Különböző helyek mellett mentünk el, végül megérkeztünk. Már a távolból láttam a London Eye-t, ezért le is fotóztam. Sokkal jobb volt élőben, eddig csak a laptopomon volt a hátterem. Mikor leállt a jármű mind izgatottan pattantunk le róla, és rohantunk a híres óriáskerékhez. Viszont a sor... Nagyon hosszú volt. Szomorúan néztünk össze, mert körülbelül egy órát is várnunk kell ahhoz, hogy sorra jussunk.

- Nem baj! Majd várunk!- mondta semmivel sem törődve Leigh, aki már nagyon várta, hogy felülhessen rá.

- Hát.. Időnk az van. Nem igaz?- nézett sorba mindegyikünkre Jesy.

Bólogattunk, és beálltunk a baromi hosszú sorba.

1 ÓRA MÚLVA

És itt vagyunk! Vettünk négy jegyet, elég drágán, de egyszer élünk. Felültünk a következő helyre, aztán indultunk. Először még nagyon az alján voltunk, de kis idő elteltével ott voltunk teljesen felül. Mindegyikünk lázasan fotózott, izgatottan sikítozott.

- Ez olyan klassz!- vigyorgott egy fotó megnézése közben Pezza.

- Igen!- helyeseltem.

Majd mi, a négy tinilány, ott voltunk pontosan a legmagasabb szinten. Őszintén bevallom, picit féltem, mert le is eshetünk, vagy megállhat a gép, de semmi ilyesmi nem történt. Tökéletesen érkeztünk vissza a földre, így megnyugodva szálltunk ki belőle.

- Imádtam! Nagyon jó volt!- ugrándozott Leigh, akinek végre teljesült egy kívánsága.

- Örülök.- mosolyodtam el.- Nekem is tetszett, klassz volt.

Elindultunk egymás mellett a meki felé, ahol benyitottunk és beálltunk a sorba.

- Ki mit kér?- vettem föl a csajok rendelését.

- BigMac.- mondta ki Leigh az ajánlatok átnézése után.

- Én is egy olyat!- állt Lee mellé Jesy.

- Én Happy Meal-t fogok!- röhögtem, majd Perrie is ezt kért. Mi, a két kis óvodás.

Megkérdezték mit kérünk, mire felsoroltam a kívánságokat.

Csak pár perc kellett, és már a tálcáinkra is helyezték a menüket. Leültünk egy nagy asztalhoz, és enni kezdtünk.

- Tudjátok..- tette le Leigh egy kicsit a szendvicsét.- ..imádom ezt az egészet. Tök jó, hogy csak mi vagyunk, semmi szülői felügyelet meg satöbbi. A legjobb barátnőimmel vagyok!- erre mind elmosolyodtunk.

Igen, igazak voltak vidám barátnőm szavai. Ez tökéletes. Semmi szabály, csak mi. Azt csinálunk amit akarunk, akkor amikor akarunk, nincsenek határok. Olyan gyerekesek lehetünk, amilyenek csak akarunk. Erről szólva: játékba Perrie-vel egy hercegnőt kaptunk, amin hogyha megnyomunk egy gombot, akkor énekel. Viccesen utánoztuk, majd megettünk mindent. Kidobtunk minden szemetet, és indultunk a közeli parkba. Nagyon szép volt, a fű tökéletesen zöld volt, a fák hullatták a leveleiket, és még egy-két mókust is megpillantottunk. Leültünk egy padra, és csak néztük a körülöttünk lévő embereket. A kisgyerekek buborékot fújtak, pár csapat piros kiterített pokrócon piknikezett. A szökőkút szélén egy szerelmes pár ült, beszélgettek. Olyan szép volt minden. A nap sütött, sugarai kellemesen érintették bőrünket. Viszont hirtelen egy hideg csepp esett a karomra.

- Ez meg mi?- töröltem le a vizet, majd az égre néztem.

 A sötét felhők sorakoztak, ezzel kitakarták a fényt. Egyre több esőcsepp hullott a földre, meg ránk. Mindenki eltűnt a parkból, futottak egy védett helyre. Levettem a kabátomat és a fejünk fölé emeltem.

- Így máris védelemben vagyunk!- mosolyogtam, ezzel felálltunk és kabáttal a fejünk fölött indultunk a busz megállója felé.

A jármű fedett volt (mert most inkább kihagytuk a piros buszon utazást) ezért a kapucnimat újra fejemre húzhattam. Ablak mellett ültem, ezért láthattam ahogyan nagy ívben folynak le az üvegen a cseppek. Mikor kicsi voltam, mindig versenyeztettem őket. Szurkoltam annak a cseppnek, aki a legnagyobb előnyben volt, aztán amikor nyert, állva tapsoltam neki. Már kinőttem ebből a szokásból, bár néha még mindig elgondolkodok rajta, és szurkolok az esőcseppeknek. És amelyik először leér, annak nem tapsolok. Egyszerűen elmosolyodok.
- Jade! Le kell szállni!- figyelmeztetett lökdösve Jesy.
- Ja! Oké.- eszméltem föl gondolataimból, aztán le is pattantunk a buszról.
OTTHON
Fölmentem az emelet fürdőszobájába egy kicsit letusolni, mert elfáradtam és végig csak utaztam a mai napon. Átvettem egy kényelmes ruhát és minden hajdíszt kivettem a hajamból. Átfésültem, aztán gondoltam, hogy lemegyek vacsit készíteni, mert a lányok bizonyára már megéheztek. Dobogtam le a lépcsőn, és már mentem volna a konyhába, amikor megláttam a megterített asztalt. Mindegyiken egy melegszendvics volt, a csajok meg vigyorogva ültek a helyükön.
- Ma sok helyre elvittél minket, ezt pedig egy finom vacsorával háláljuk meg. Csak ennyit tudtunk sütni, nem ennek vagyunk a mesterei...- húzta el a száját Lee, én meg odafutottam hozzájuk és egyenként megöleltem őket.
-Köszönööm!- ültem le a székemre és enni kezdtem.- Finom!- mondtam egy kis evészet után.
- Az jó! Szerintünk is.- mosolyodott el Jesy.
Végül még el is mosogattak helyettem, így én nyugodtan mehettem az ágyamba aludni egy jót. Hallottam, hogy még pakolnak kint. Elaludtam, de szerintem ők még mindig kint dolgoztak. 

Prológus (Perrie)

Annyira boldog vagyok, hogy egy házban élhetek a legjobb barátnőimmel. Sosem gondoltam volna, hogy ez a nap is eljön. Emlékszek, mikor még pici lányok voltunk, akkor egy szakadt lepedőt két fához kötöttünk és az alatt élveztük a sátrazást. Volt egy kis könyvünk, amibe beleírtunk mindent, köztük azt is, hogy egyszer együtt kell élnünk, legalább öt hónapig. Ígéretet tettünk egymásnak, de aztán telt az idő. Egyikünk sem ezzel foglalkozott, a telefirkált lapok elvesztek, így kezdett a terv elfoszlani. Éppen a suliban ültünk, amikor Jade berontott, de úgy, hogy mindenkit ellökött. Már csak ő állt rendesen a lábán előttünk, de nem tudtuk, hogy mitől ilyen izgatott. Elővett egy régi papírt, amin a fogadalmunk volt. Röviden összefoglalva: újra nekikezdtünk megvalósítani a tervünket, csak akkor már kissé komolyabban. Mindent elmondtunk a szüleinknek, ők meg bólintottak az esetre. Hisz én felelősségteljes vagyok, Jade a nehéz pillanatokban is talál megoldást, Leigh apukája tudna nekünk házat ajánlani, Jesy pedig már rengetek bútort rendelt egy online vásárlás folyamán. Mind teljesen felkészültek voltunk. Megvolt az utolsó dolgokig minden. És egy gyönyörű szeptemberi napon ott álltunk a jövőbeli otthonunk küszöbén, miközben szótlanul pillantgattunk mindenfele. De inkább kezdjük a sztorit ott, hogy megérkeztünk a házhoz. Úgy sokkal jobb.
 Már reggel hétkor  egy nagy kocsi állt a házunk előtt, ugyanis én voltam az utolsó, aki még pár dolgot felpakolt rá. Hátulról néztem, és tényleg nagyon felkészültünk. Egy asztal, két szekrény, székek, konyhai eszközök, és még egy számítógép is helyet foglalt a kocsin. A szállító egy ugrással megfogta az ajtó alját, és egy lendülettel a kocsihoz csapta. Beült előre, és indult az utcán. Egy nagyot sóhajtottam, majd a lányokhoz fordultam.
- Hát... Én minden kisebb cuccomat anyu kocsijába tettem, ezért szerintem indulok is. Oda kell érni a házhoz.- vonogattam a vállamat, mire bólintottak.
- Akkor hamarosan találkozunk. Lakótárs..- kacsintott nevetve egyet Leigh, mire mosolyogva bementem a házba, ők meg indultak haza, hogy az otthonunkhoz vigyék őket a szüleik.
- Szerintem indulhatunk, anya. Mindent betettem az autóba..- motyogtam. Talán nagy lépés volt ez számomra.
A kocsiban beültem előre, és anyu el is indult. Az ablaknak könyököltem, és  mivel a ház egy órára van tőlünk, egy kicsit el is aludtam.
1 ÓRA MÚLVA
Már mindenki ott volt. Kinéztem az üvegen, és megláttam, ahogyan Jade éppen egy széket ejt le, aztán pedig mérgesen felemeli azt, és cipeli a ház elé. Hirtelen az épületre pillantottam, és nagyon megtetszett. Szép, barackszínű fala volt, a gyep pedig zöld volt és ápolt. Elvileg hátul még medence is van! Jesy tényleg jól kinézte ezt a házat. Csak talán majd több pénzbe fog kerülni.. Viszont a szüleink adnak előleget, és dolgoznunk kell. Kár, hogy a munka mellett majd még suliba is járunk. Igazából Jade volt az, aki imádnivalóan könyörgött, hogy menjünk el vele az állatorvosi egyetemre, de mivel ez túl nagy feladat lett volna számunkra, így ő egyedül jár majd oda, mi meg nézünk a neten ötleteket. Kaptunk két hét "szabadságot", hogy addig választanunk kell valami sulit. Én eddig a fodrászatra gondoltam, meg a zenészetre, de még a divattervezői poszt is szóba jöhet. Inkább nem fogok ezen gondolkodni pár napig, ugyanis most berendezzük a házat, és élvezzük ezt a furcsaságot. Nem szabad komolynak lenni, ez egy tök vidám dolog lesz.
Kipattantam a kocsiból és a csajok felé futottam.
- Segítek!- mosolyogtam Jesy-re, aki nem tudta egyedül vinni az asztalt.
Végül Jade és Leigh a sarkaihoz állt és megfogták a bútort, majd cipeltük a fűre. Ott letettük és elfeküdtünk a földön, mert ez nagy feladat volt. Pár pillanat múlva újabb tárgyakat szállítottunk, és elkezdtük a bőröndöket is húzni az ajtóhoz. Már minden kész volt. Üres volt a szállító, így el is hajtott, miután kifizettük. A szülők járművei is üresek lettek, egy táska sem volt az üléseken.
- Hol a kulcs?- kérdezte izgatottan Jade, mire Jesy apukája odadobta neki.

És akkor a lány elfordította a kulcsot a zárban. Lenyomtuk a kilincset, és kinyitottuk az ajtót. Bent minden üres volt, egy árva kép sem lógott a falon. Nagyot nyeltünk, majd pár lépéssel beljebb mentünk. Teljesen lefagyva álltunk, nem tudtunk mit kezdeni.

- Nem osztjuk szét a szobákat? Vagy pakoljunk ki! Vagy nem tudom...- guggolt le a hideg kőre Leigh, mi meg mellé.

- Szerintem pakoljunk...- állt föl Jesy, mi meg úgy gondoltuk, hogy ez tényleg jó ötlet lenne.

Kimentünk a dobozokért, és bevittük őket. A szülők és testvérek segítettek, így könnyen ment a munka. Majdnem minden szoba szép és otthonos lett. Csak az asztal, a székek és társaik maradtak kint, de ez nem volt jó ötlet, mert cseperegni kezdett az eső. Egyre jobban fújt a szél, közeledett a vihar, de már minden családtag elment. Négyen kellett maradnunk, és néztük a félelmetessé váló záport.

- Ez kész!- akadt ki teljesen Jesy.- Minden fotel, párna és szék elázik!- mondjuk teljesen igaza volt.

- Fedjük le őket alufóliával!- támadt az eszembe, majd rohantam a konyhába.

Ott kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle egy tekercset. Kimentünk a zuhogó esőbe, ahol rátekertük az összes bútorra, így azok már nem áztak el.

- Tökéletes!- tapsikolt Jade, majd az ajtóba futott.- Ki éhes?- erre mind föltettük a kezünket.- Mert csinálok akkor vacsit! Mi legyen? Pizzára gondoltam.- ez az ötlet mindenkinek tetszett, ezért barátnőnk a konyhába futott és neki is kezdett a sütögetésnek.

Addig mi a konnektorba dugtuk a tévét, a gépet, és kicsit kitakarítottunk a szobánkban. Este hatkor meghallottam Jadey kiabálását, hívott minket enni, mert kész lett a kaja. Lefutottam a lépcsőn és asztalhoz ültem a többiekkel.

- Remélem ízleni fog. Sokat dolgoztam rajta.- sóhajtott a készítője vacsoránknak, majd leült közénk.- Jó étvágyat!- mosolygott, majd enni kezdett egy szeletet.

Mi is nekikezdtünk, Jade nagyon finom ételt csinált! Mindig volt hozzá érzéke, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Legalább négy szeletet is be tudtam kajálni, és a többiek is így voltak ezzel. Az étkezés végén fogtam a koszos tányérokat és evőeszközöket, és a konyhai mosogatóhoz vittem őket. Leigh a poharakat cipelte oda, ezért szappant nyomtam a szivacsra és mindent eltisztítottam. A munka végén eltörölgettem pár dolgot, és a tévé elé ültem, a csajok mellé, mert kezdődött az X-factor, amit mindig nézünk. Sajnos popcornunk és kólánk nem volt, de akkor is élveztük. A műsor végén kikapcsoltuk a készüléket, és egy részünk ment zuhanyozni meg készülni az alváshoz, de például Jesy elaludt mellettünk a kanapén. Igazából Jade is, de őt felkeltettük, mert őt jobban érdekelte az, hogy ki került be a következő show-ba. Örült is neki, hogy szóltunk. Szóval utána mentünk fogat mosni. Nyomtam a cicás fogkefémre epres fogkrémet, és aztán mosni kezdtem a fogamat. A kád szélén ültem, teljesen egyedül. Aztán lezuhanyoztam és a fürdőszobába bevitt smiley-s pizsamámat fölvettem. Indultam a szobámba, de előtte jó éjszakát kívántam a barátnőimnek is. Jesy-re egy takarót terítettem, mert már így is hideg volt a házban, aztán mentem az ágyamba. Végül jó mélyen elaludtam, először, az én saját házamban.