2014. május 26., hétfő

2. fejezet (Leigh-Anne)

Reggel nagyon boldogan ébredtem, mert tegnap teljesült egy álmom. Felültem a London Eye-ra, félelem nélkül! Ez pedig régóta a bakancslistámon szerepel, így most ki is nyitottam a szekrényemet, aminek belsejébe a lap volt ragasztva, és ezt a kívánságot kihúztam egy tollal. Visszatettem rá a kupakot, majd elégedetten álltam a ruháim előtt. Ha már ott voltak, felvettem egyet. A sárga pólóm, amin egy kék felirat volt, és a rövid farmernadrágom. Megpördültem a teljesalakos tükröm előtt, majd átnéztem Jade szobájába. A lányka már nem feküdt az ágyában, takarója a földre volt dobva, szóval ezek szerint már lent ügyködik a konyhában. Lefutottam a lépcsőn, egyenesen a főzőhelységbe. Barátnőm már tényleg ott volt, ezért a pultra ültem.
- Jó reggelt, Jade! Mit kajálunk ma?- néztem rá a tálra amiben egy alapanyagokat kevergetett.
- Rántotta, okés?- mosolygott, majd a serpenyőbe öntötte a nyersanyagok egy részét.
Egy villával össze-vissza kapargatta, majd egy halvány-rózsaszín tányérra tette a megsült ételt. Odaadta a kezembe, és egy villát is kaptam a fiókból.
-Köszi!- kezdtem el étkezni.
- Igazán nincs mit.- vigyorgott, ezt követően pedig megtörölte a kezét a konyharuhába.
Jadey nagyon finomakat süt. Ez is tökéletesre sikeredett, emiatt pedig az utolsó falatig mindent bekajáltam.
- Isteni volt!- helyeztem a mosogatóba a koszos tányért.
-Örülök.- mondta fülig érő szájjal. Ez a lány imádja a dícséretet.
- Két hét múlva egyetem. Te nem izgulsz?- kérdeztem, mivel én őszintén mindig beleremegtem a gondolatba is.
- Nem.- rázta meg a fejét, aztán szappant nyomott a szivacsra.- Igazából..- kezdte el súrolni a tányért.- .. várom már a sulit. Állatokkal foglalkozhatok, ami már régi álmom. Emlékszem, amikor a tapsifülesem betegeskedett, mert már nagyon öreg volt, és minden este meséltem neki, itattam, etettem, gondozgattam. A gyerekes orvosi szettemmel próbáltam gyógyítani, de aztán sajnos meghalt... Nem miattam, az idő miatt. A lényeg, hogy akkor határoztam el ezt az állást. Én segíteni akarok!- regélte el a sztorit, hogy miért is fantáziál erről az iskoláról annyira.
Csak bólintottam egy rövidet a hosszú szövegre, majd mintha ez varázslatot keltett volna, Pezza pont akkor jelent meg az ajtóban.
- 'reggelt!- ásított, majd állatorvosunk mellé totyogott.
- Rántotta.- mosolygott Jade meg sem várva a lány kérdését.
- Rendi.- válaszolt a kómás Perrie.
Ezután Jesy is gyarapította társaságunk számát. A két csaj, akik még nem ettek, kint helyet foglaltak az asztalnál, a szakácsunk pedig kivitte nekik a kosztot. Jade-t sok féle képpen lehet nevezni: szakács, állatorvos, barátnő... Ő mindig nagyon sok új dolgot csinál, ezért illenek rá ezek a jelzők.
Miután mindenki meghamizta a kajáját, megint előkerült a sok térkép és újság.
- Mi lenne, ha ma elmennénk a vidámparkba? Az tök laza, és nem utazunk sokat.- nézett ki egy katalógus mögül Pezzu.
Ez az ötlet mindenkinek tetszett. El is kezdtünk készülődni, felöltöztünk valami egyszerű ruhába, és kimentünk a buszmegállóba. Csak egy megállót megyünk, s máris a vidámparkban leszünk! Meg is jött a jármű, jegyet lyukasztottunk és leültünk négyen hátra. Öt perc múlva leszálltunk a vidámparknál. Pezza és Jade egymás mellett futva mentek jegyet venni, én Jesy-vel csak hátul battyogtam. Odamentünk és kértünk négy diákjegyet, kaptuk a karszalagokat, amiket a kezünkre tettünk, és indulhattunk is szórakozni.
Természetesen a szőkeség és társa rögtön eltűntek, de valami dodzsemről sikítoztak az eltűnésük utolsó pillanataiban. Jó volt őket ilyen örömtelinek látni. Kerestük őket, mert ketten nem lett volna nagy buli játszani, de nem találtuk őket, ezért leültünk egy padra. Hirtelen Jade úgy pattant elém, hogy a vattacukrát majdnem az arcomba nyomta.
- Bocsesz!- vigyorgott, majd leült mellém és tovább tépkedett darabokat az édességről.
Pezz is mellette volt egy nagy doboznyi popcornnal. Kínálgattak minket, de én valami jobb kaját szerettem volna elfogyasztani, ezért minden falatot elutasítottam.
- Elmegyek, veszek egy hotdog-ot. Neked kell valami, Jesy? És csajok, ti nem kértek valami laktatóbbat?- kértem ki mindenki kívánságát.
- Sültkrumpliii!- sikította Jadey egy kis vattacukor megevése után, aztán mindenki azt kért.
Elmentem a büféskocsihoz, ahol álltak előttem a sorban. Éppen számolgattam a pénzemet, amikor valaki félrelökött.
- Itt vagyok, nem zavar?!- szóltam rá az illetőkre.
Két sapkás fiú volt, és a legkisebb problémát sem jelentette nekik az én vinnyogásom.
- Ott én álltam!- mutattam a földre, pont oda, ahol eddig szobroztam.
- Már nem!- röhögtek ki, és mivel nem akartam nagy vitát, mögéjük álltam.
- Én is láttam, hogy ott volt...- lökte meg a srácokat egy fiú.
- Mi van, ő a csajod?- vihorásztak.
- Nem, de ő akkor is itt volt!- emelte meg a hangját.
- Ja, hogy ő lány akar lenni?- röhécseltek, mire elszomorodtam.
Ezt a védelmezőm meglátta, és hirtelen csak egy csattanást hallottam, majd egy kéznyom virított az egyik gúnyolódó arcán. Természetesen rögtön el is húztak onnan, én meg visszaálltam a helyemre.
- Köszönöm.- suttogtam, mivel igazából szóhoz nem jutottam.
Ahogy sorra kerültem, rendeltem három sültkrumplit és egy hotdogot. Nyomtam a saját ételemre ketchupot, aztán visszamentem a csajokhoz. Átnyújtottam nekik a krumplikat, ők meg lelkesen kezdték el enni. Közben sétálgattunk, mindemellett dodzsemeztünk is egy jót. Én meg Perrie egy kocsiban, és mindenkinek nekimentünk. Kifogtunk magunknak egy szerencsétlen párost, akik romantikáztak volna, de mi félbeszakítottuk az öleléseket, és nekikmentünk teljes gázzal. Utána jött a hullámvasút, amitől picit féltem. Beültünk, becsatoltuk az övünket, aztán összeszorítottam a fogaimat és vártam. Jadey ült mellettem, és mindvégig fogta a kezemet. Mikor még az elején mentünk az egyenes úton, akkor úgy szorítottam szegény karját, hogy mindenhol lila lett, de aztán jött a legrosszabb része. A vasút köröket csinált, fejjel lefelé voltunk, össze-vissza kanyarogtunk. Minden kanyarban sikítottam egy hangosat, de ez például az előttünk ülő Pezz-t és Jesy-t nem zavarta. Nevetve ültek előttünk, és Jade is ezt tette volna, ha nem fogom minden pillanatban a kezét. Szerencsére mindent túléltem, de többet nem megyek ilyesmire. Inkább folytattuk az olyan játékokkal, amiktől nem ráz ki a hideg. Már kezdett besötétedni. Ilyenkor nagyon szép a park, színes fények világítják ki, ez nagyon boldog hangulatot ad. Volt egy hely, ahol átlátszó óriási labdákba kellett belemásznunk, és aztán egy medencére gurítottak minket. Nagyon élveztem, folyton nekimentem a csajoknak, meg ők is nekem. Nevetgéltünk, vacsi gyanánt ettünk mind hamburgert, meg egy nagyon nagy kólát ittunk. Persze ez nem volt elég, Pezzy nyafogása ára az volt, hogy kapott egy perecet, amit elmondása szerint már rég kíván, Jade pedig sósmogyorót csemegézett. El sem tudom képzelni, hogy mitől vagyunk mi ilyen vékonyak..
Már mindent másodszorra kipróbáltunk (kivéve a hullámvasutat.. jaj), ezért izzadtan bolondoztunk a köves úton. Sajnos ideje volt hazamenni, ezért busszal az otthonunkig mentünk. Ott át se vettük a pizsamánkat, elaludtunk az ágyunkban. Kivéve Jesy-t és Jade-t. Ők véletlenül felcserélték az ágyukat, és egymás helyén szenderültek álomba. Nagyon tetszett a mai nap! Remélem még sok ilyen lesz..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése