Már reggel hétkor egy nagy kocsi állt a házunk előtt, ugyanis én voltam az utolsó, aki még pár dolgot felpakolt rá. Hátulról néztem, és tényleg nagyon felkészültünk. Egy asztal, két szekrény, székek, konyhai eszközök, és még egy számítógép is helyet foglalt a kocsin. A szállító egy ugrással megfogta az ajtó alját, és egy lendülettel a kocsihoz csapta. Beült előre, és indult az utcán. Egy nagyot sóhajtottam, majd a lányokhoz fordultam.
- Hát... Én minden kisebb cuccomat anyu kocsijába tettem, ezért szerintem indulok is. Oda kell érni a házhoz.- vonogattam a vállamat, mire bólintottak.
- Akkor hamarosan találkozunk. Lakótárs..- kacsintott nevetve egyet Leigh, mire mosolyogva bementem a házba, ők meg indultak haza, hogy az otthonunkhoz vigyék őket a szüleik.
- Szerintem indulhatunk, anya. Mindent betettem az autóba..- motyogtam. Talán nagy lépés volt ez számomra.
A kocsiban beültem előre, és anyu el is indult. Az ablaknak könyököltem, és mivel a ház egy órára van tőlünk, egy kicsit el is aludtam.
1 ÓRA MÚLVA
Már mindenki ott volt. Kinéztem az üvegen, és megláttam, ahogyan Jade éppen egy széket ejt le, aztán pedig mérgesen felemeli azt, és cipeli a ház elé. Hirtelen az épületre pillantottam, és nagyon megtetszett. Szép, barackszínű fala volt, a gyep pedig zöld volt és ápolt. Elvileg hátul még medence is van! Jesy tényleg jól kinézte ezt a házat. Csak talán majd több pénzbe fog kerülni.. Viszont a szüleink adnak előleget, és dolgoznunk kell. Kár, hogy a munka mellett majd még suliba is járunk. Igazából Jade volt az, aki imádnivalóan könyörgött, hogy menjünk el vele az állatorvosi egyetemre, de mivel ez túl nagy feladat lett volna számunkra, így ő egyedül jár majd oda, mi meg nézünk a neten ötleteket. Kaptunk két hét "szabadságot", hogy addig választanunk kell valami sulit. Én eddig a fodrászatra gondoltam, meg a zenészetre, de még a divattervezői poszt is szóba jöhet. Inkább nem fogok ezen gondolkodni pár napig, ugyanis most berendezzük a házat, és élvezzük ezt a furcsaságot. Nem szabad komolynak lenni, ez egy tök vidám dolog lesz.
Kipattantam a kocsiból és a csajok felé futottam.
- Segítek!- mosolyogtam Jesy-re, aki nem tudta egyedül vinni az asztalt.
Végül Jade és Leigh a sarkaihoz állt és megfogták a bútort, majd cipeltük a fűre. Ott letettük és elfeküdtünk a földön, mert ez nagy feladat volt. Pár pillanat múlva újabb tárgyakat szállítottunk, és elkezdtük a bőröndöket is húzni az ajtóhoz. Már minden kész volt. Üres volt a szállító, így el is hajtott, miután kifizettük. A szülők járművei is üresek lettek, egy táska sem volt az üléseken.
- Hol a kulcs?- kérdezte izgatottan Jade, mire Jesy apukája odadobta neki.
És akkor a lány elfordította a
kulcsot a zárban. Lenyomtuk a kilincset, és kinyitottuk az ajtót.
Bent minden üres volt, egy árva kép sem lógott a falon. Nagyot
nyeltünk, majd pár lépéssel beljebb mentünk. Teljesen lefagyva
álltunk, nem tudtunk mit kezdeni.
- Nem osztjuk szét a szobákat? Vagy
pakoljunk ki! Vagy nem tudom...- guggolt le a hideg kőre Leigh, mi
meg mellé.
- Szerintem pakoljunk...- állt föl
Jesy, mi meg úgy gondoltuk, hogy ez tényleg jó ötlet lenne.
Kimentünk a dobozokért, és bevittük
őket. A szülők és testvérek segítettek, így könnyen ment a
munka. Majdnem minden szoba szép és otthonos lett. Csak az asztal,
a székek és társaik maradtak kint, de ez nem volt jó ötlet, mert
cseperegni kezdett az eső. Egyre jobban fújt a szél, közeledett a
vihar, de már minden családtag elment. Négyen kellett maradnunk,
és néztük a félelmetessé váló záport.
- Ez kész!- akadt ki teljesen Jesy.-
Minden fotel, párna és szék elázik!- mondjuk teljesen igaza volt.
- Fedjük le őket alufóliával!-
támadt az eszembe, majd rohantam a konyhába.
Ott
kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle egy tekercset.
Kimentünk a zuhogó esőbe, ahol rátekertük az összes bútorra,
így azok már nem áztak el.
- Tökéletes!- tapsikolt Jade, majd az
ajtóba futott.- Ki éhes?- erre mind föltettük a kezünket.- Mert
csinálok akkor vacsit! Mi legyen? Pizzára gondoltam.- ez az ötlet
mindenkinek tetszett, ezért barátnőnk a konyhába futott és neki
is kezdett a sütögetésnek.
Addig mi a konnektorba dugtuk a tévét,
a gépet, és kicsit kitakarítottunk a szobánkban. Este hatkor
meghallottam Jadey kiabálását, hívott minket enni, mert kész
lett a kaja. Lefutottam a lépcsőn és asztalhoz ültem a
többiekkel.
- Remélem ízleni fog. Sokat dolgoztam
rajta.- sóhajtott a készítője vacsoránknak, majd leült közénk.-
Jó étvágyat!- mosolygott, majd enni kezdett egy szeletet.
Mi is nekikezdtünk, Jade nagyon finom
ételt csinált! Mindig volt hozzá érzéke, de nem gondoltam volna,
hogy ennyire. Legalább négy szeletet is be tudtam kajálni, és a
többiek is így voltak ezzel. Az étkezés végén fogtam a koszos
tányérokat és evőeszközöket, és a konyhai mosogatóhoz vittem
őket. Leigh a poharakat cipelte oda, ezért szappant nyomtam a
szivacsra és mindent eltisztítottam. A munka végén eltörölgettem
pár dolgot, és a tévé elé ültem, a csajok mellé, mert
kezdődött az X-factor, amit mindig nézünk. Sajnos popcornunk és
kólánk nem volt, de akkor is élveztük. A műsor végén
kikapcsoltuk a készüléket, és egy részünk ment zuhanyozni meg
készülni az alváshoz, de például Jesy elaludt mellettünk a
kanapén. Igazából Jade is, de őt felkeltettük, mert őt jobban
érdekelte az, hogy ki került be a következő show-ba. Örült is
neki, hogy szóltunk. Szóval utána mentünk fogat mosni. Nyomtam a
cicás fogkefémre epres fogkrémet, és aztán mosni kezdtem a
fogamat. A kád szélén ültem, teljesen egyedül. Aztán
lezuhanyoztam és a fürdőszobába bevitt smiley-s pizsamámat
fölvettem. Indultam a szobámba, de előtte jó éjszakát kívántam
a barátnőimnek is. Jesy-re egy takarót terítettem, mert már így
is hideg volt a házban, aztán mentem az ágyamba. Végül jó
mélyen elaludtam, először, az én saját házamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése